Ugrás a tartalomra

Súlyos árat fizetünk a kémiai szúnyoggyérítésért

2023. augusztus 29.

A korábbi, kevésbé szúnyogos évekhez képest idén jelentősen több vérszívóval találkozhatunk, aminek hátterében egyszerűen a szúnyogok biológiája és szaporodási stratégiája, valamint a számukra kedvező időjárás áll. A szúnyogok fejlődéséhez vízre van szükség, vagyis a lehulló csapadék mennyisége és a hőmérséklet jelentős hatással van arra, mikor mennyi szúnyog fejlődik és keseríti meg a nyári estéink.

Az előző évek túlnyomóan szárazak voltak, amilyen időben a szúnyogok ugyan lerakják tojásaikat, de azok nem mind tudnak kikelni és fejlődésnek indulni. A túlélési stratégiájuk része, hogy tojásaik rendkívül ellenállók a szárazsággal és hőséggel szemben, és akár évekig is „kivárnak”, amíg a számukra kedvező feltételek beköszönnek. Gyakorlatilag ez történt idén. A téli időszakban egyszerre lehullott jelentős mennyiségű csapadék feltöltötte a szúnyogbölcsőket vízzel, és tavasszal, a gyorsan beköszöntő meleggel hirtelen nagy mennyiségű szúnyog indulhatott fejlődésnek.

Pécsett végzett többéves szúnyogmonitoring adatok

Pécsett végzett többéves szúnyogmonitoring adatok Forrás: PTE Virológiai Nemzeti Laboratórium

A szokatlanul sok szúnyog miatt sokan megváltásként tekintenek a szúnyoggyérítésre, és reménykedve várják, hogy „mikor érkezik már a repülő”. Majd jön a felháborodás, a „nem is jött repülő, csak autó”, „nem is permeteztek semmit, mert nem füstölt” vagy „ennek semmi hatása nem volt” felkiáltásokkal. Mielőtt újra és újra „elrendelnénk, mert csípnek”, érdemes tudni milyen árat fizetünk egy kémiai szúnyoggyérítésért.

Mindenekelőtt érdemes tisztázni, hogy a szúnyogok kémiai adulticid kezelése (vagyis amikor a kifejlett, repülő szúnyogokat egy kémiai szerrel permetezzük) az Európai Unióban és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlásai szerint is kizárólag az általuk indukált egészségügyi vészhelyzet esetén és kizárólag célzottan, az érintett területre korlátozva ajánlott. Erre a kezelési módszerre úgy kellene tekinteni, mint egy végső megoldásra a járványok megfékezése érdekében. Nem véletlen az sem, hogy az EU-ban már csak egyetlen, erre a célra használható szer engedélyezett, illetve, hogy néhány évvel ezelőtt, 2020-ban betiltották a szer repülőről történő, úgynevezett légi kijuttatását. A korlátozások oka a szer kiszámíthatatlan elsodródása és ökoszisztémára gyakorolt hatása.

A szer ugyanis egy szintetikus piretroid vegyület, a deltamethrin, amely alapvetően neurotoxikus (idegrendszert károsító) hatása révén végez a rovarokkal – fontos hangsúlyozni, hogy nem csak a szúnyogokkal, vagyis nem szelektív! Vízi szervezetekre extrém toxikus; halakban, kétéltűekben, puhatestűekben, illetve vízi növényekben is felhalmozódhat, és a szakirodalom alapján egyes vízi és szárazföldi fajok esetében egyaránt eredményezhet viselkedésbeli, táplálkozási, fejlődési, illetve populáció szintű zavarokat, diszfunkciókat.

Az Európai Unió tilalma ellenére a hazai gyakorlat külön engedélyezéssel, időszakosan, évről évre újra csatasorba állítja a repülőgépről történő gyérítést. Ennél is aggasztóbb, hogy túlnyomórészt még mindig a kémiai kezelés dominálMagyarországon ráadásul tartósan ugyanazzal a szerrel. 2022-ben az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság (OKF) által közölt adatokalapján a szúnyoggyérített területeken 99,7 százalékban (4 530 271 hektáron) kémiai kezelést végeztek és csupán 0,3 százalékban (13 227 hektáron) alkalmaztak biológiai módszert. A biológiai (vagy más néven lárvicid) módszer egy természetben előforduló baktériumot(Bacillus thuringiensis israelensis) alkalmazva a vízben fejlődő csípőszúnyoglárvákat célozza. A baktérium által termelt fehérje a szúnyoglárvák tápcsatornájában, adott pH-tartományban válik toxikussá, ezáltal jelentősen szelektívebb gyérítést tesz lehetővé a kémia szer alkalmazásával szemben.

A Tréner Kft. repülőgépe szúnyogirtó szert juttat a levegőbe Nyíregyháza felett 2020. július 22-én

A Tréner Kft. repülőgépe szúnyogirtó szert juttat a levegőbe Nyíregyháza felett 2020. július 22-én Fotó: Balázs Attila/MTI/MTVA

 

Idén még javában zajlik a szúnyogszezon, de az eddigi gyérítések mintegy 94,6 százaléka ezúttal is kémiai kezelés volt. Ráadásul a nyilvános adatok csak a OKF által irányított, a központi védekezés részeként végzett kezeléseket fedik, amin felül az önkormányzatok saját hatáskörükben további (akár kémiai, akár biológiai) kezeléseket rendelhetnek.

És hogy ez miért is akkora probléma?

Károsítjuk az ökoszisztémát

A szer ismertetője alapján nem meglepő kijelentés, hogy a csípőszúnyog-méretű rovarokkal érintkezve azokat gyorsan megöli, a nagyobb méretű ízeltlábúakban pedig tartós károkat okoz, amit több tanulmány is alátámaszt. Világszerte, így Európában is súlyos gondot okoz beporzóink eltűnése, amelynek fő okaként az agráriumban használt rovarölő szereket teszik felelőssé – ezt a hatást súlyosbítja a jelenleg csupán a kényelmünket szolgáló szúnyoggyérítés is. Kényelmünket szolgálja, hiszen hazánkban a malária eltűnése óta nincs igazi, nagy területen elterjedt, kizárólag kémiai megoldással kezelhető járvány, amit csípőszúnyogok terjesztenek, és csak egyfajta berögződésként maradt meg a végrehajtók és az emberek fejében ez a megoldás.

A szúnyoggyérítések mellékhatásaira szeretnénk felhívni a figyelmet a Rovar Piknik közösségi programunkkal is, amely nevével ellenben nem egy kellemes piknikdélutánra invitál. A programban arra kérjük az embereket, hogy egy-egy kémiai szúnyoggyérítés alkalmával fotózzák le, mi minden hullik le az udvarukba a kezelés hatására. A beérkező fotókkal és mintákkal szeretnénk szemléltetni, hogy hány egyéb rovar esik még áldozatul egy szúnyog megölésének.

A rovarközösségek összeomlása önmagában katasztrófa. Nem túlzás azt mondani, hogy rovarok nélkül mi sem élnénk, egyszerűen nem lenne mit ennünk. Ezt az összeomlást azonban szorosan követi a madarak eltűnése Európa-szerte. Egy nemrég megjelent tanulmányszerint az elmúlt 37 évben 25 százalékkal csökkent az európai madárállomány mérete, főként az agráriumban használt peszticidek és műtrágyák hatására. Pedig a madarakra nem elsősorban esztétikumuk miatt van szükségünk; kulcsszerepet töltenek be a világ ökoszisztémáinak működésében, közvetlen hatással vannak egészségünkre, a gazdaságra és az élelmiszer-előállításra is.

Ajtót nyitunk a járványoknak

Az adott szer túlhasználata, vagyis hosszú távú és egyoldalú alkalmazása esetén a csípőszúnyogokban rezisztencia tud kialakulni, egy genetikai mutáció révén ellenállóvá válnak a szer hatóanyagával szemben. Ezt a baktériumok antibiotikumokkal szemben kialakuló rezisztenciájához hasonlóan kell elképzelni. Ha túl sokszor és mindig ugyanazt az antibiotikumot szedjük, előbb-utóbb ellenállóvá válnak a baktériumok a szerrel szemben, és egyszerűen nem lesz hatásos a kezelés.

Ez azt jelenti, hogy amikor majd valóban járványok, emberi fertőzések megelőzésére kellene alkalmazni, könnyen lehet, hogy a szer az évtizedes túlhasználat miatt nem lesz hatásos a betegséget terjesztő szúnyogok ellen. Ez súlyos sebezhetőséget jelent a hazai fertőző betegségek (például a nyugat-nílusi vírus) vagy az Európára egyre nagyobb kockázatot jelentő egzotikus betegségek (zika, dengue, chikungunya) elleni jövőbeni küzdelmünkre nézve. Erre a problémára hívja fel a figyelmet egy tavaly megjelent páneurópai tanulmány, amely 19 országban vizsgálta a kémiai gyérítő szerrel szemben kialakult genetikai rezisztenciát az inváziós ázsiai tigrisszúnyog (Aedes albopictus) populációiban. A helyzet igencsak aggasztó, a genetikai mutáció kontinentális szintű feltérképezése alapján a rezisztencia széles körben jelen van Európában. A kockázat pedig igenis valós, hiszen az Európában számontartott és a járványokkal egyértelműen összefüggésbe hozható inváziós fajok Magyarországon is elterjedtek, és csak idő kérdése, mikor szembesülünk mi is egy újabb, szúnyogok okozta járvánnyal.

Nem igazán hatékony

A rezisztencia kialakulásának lehetősége mellett az adulticid kezelés technológiai adottságaiból adódóan sem tud hosszú távon hatékony lenni. Az adott szúnyogállománynak csak egy részét éri a kezelés – azokat a szúnyogokat, amelyek épp akkor és ott repültek, ahol a ködölő autó elhaladt. Ez kizárólag lakott területet, az autó által járható közutakat jelenti, a kipermetezett köd pedig mintegy 50 méter széles sávban oszlik szét. Sűrűbb növényzet, például sövény vagy zárt kerítés esetén a köd be sem tud jutni a kertes házak udvarába, emiatt sokszor érezhetjük azt a teraszon ülve vagy a kertben, sütögetés közben, hogy semmi hatása nem volt a kezelésnek.

Kémiai szúnyogirtás hidegködös eljárással Nagykanizsán 2020. augusztus 13-án éjjel

Kémiai szúnyogirtás hidegködös eljárással Nagykanizsán 2020. augusztus 13-án éjjel Fotó: Varga György/MTI/MTVA

További probléma, hogy a szúnyogok nem csak abban a szűk idősávban aktívak, amikor a gyérítést végzik: a már említett inváziós fajokkal például napközben is találkozhatunk, így ezek állományai csak elenyésző arányban gyéríthetők ezzel a módszerrel. A kezelés rövid távú hatását pedig egyszerűen az okozza, hogy ez a fajta kezelés – szemben a szúnyoglárvákat célzó biológiai kezeléssel – nem akadályozza meg a lárvák fejlődését, így hiába csökkentjük az épp repülő szúnyogok mennyiségét, ha másnap kikel az utánpótlás a területen. Amíg a probléma forrását (jelen esetben a szúnyogok szaporodóhelyeit vagy magukat a fejlődő lárvákat) nem szüntetjük meg, a szúnyogok folyamatos utánpótlására kell számítani.

Két hasonló tájszerkezetű településen eltérő csípőszúnyog-gyérítési stratégia mellett mért csípőszúnyog-abundancia adatok

Két hasonló tájszerkezetű településen eltérő csípőszúnyog-gyérítési stratégia mellett mért csípőszúnyog-abundancia adatok Forrás: PTE Virológiai Nemzeti Laboratórium, Szúnyoglárva program

Sürgősen váltani kellene

A már említett páneurópai tanulmány nemcsak a kémiai szerek túlhasználatára és ökoszisztémára gyakorolt károsító hatására hívja fel a figyelmet, de azt is hangsúlyozza, hogy az európai szúnyoggyérítési programokban mindenképp szükséges volna a piretroid-rezisztencia vizsgálata a kémiai kezelések bevetése elött, illetve alternatív gyérítési és megelőzési megoldásokat kell alkalmazni a jelenlegi gyakorlat helyett. Magyarországon a központi gyérítési programban ilyen irányú vizsgálatot nem végeznek, így ebből a szempontból vakon használjuk a szert a szúnyoggyérítés során, ráadásul több mint 30 éve egyoldalúan ugyanazt a szert.

Az egyetlen hosszú távon is hatékony, működő megoldás az úgynevezett integrált vektorkezelés (Integrated Vector Management), amelynek elnevezése is arra utal, hogy a kérdéskör komplexitásának megfelelően több oldalról közelíti meg a probléma megoldását. Ez a szemlélet magában foglalja a betegséget terjesztő vektorszervezetek (jelen esetben a csípőszúnyogok) és az általuk terjesztett kórokozók rendszeres monitorozását, az emberi és állati megbetegedések követését, a probléma forrásának csökkentését (jelen esetben ez a szúnyogok tenyészőhelyeinek redukálása, visszaszorítása és kezelése), az érintett közösségek tájékoztatását és bevonását a védekezésbe, valamint a tudománykommunikációt egyaránt.

A csípőszúnyogok elleni hatékony védekezés fontos eleme, hogy ne hagyjunk teret a szúnyogok szaporodásához, és hogy még lárva állapotban megállítsuk a szúnyogok fejlődését, így nem kell később a kifejlett, repülő szúnyogoktól és a csípésükkel terjedő kórokozóktól tartanunk. A szaporodóhelyek felszámolásában kiemelten fontos a lakosság szerepvállalása, hiszen a szúnyogok fejlődéséhez akár 1 deciliter pangó víz is elég, és a kertjeinkben, udvarainkban felgyűlő esővíz (virágcserép-alátétben, vödörben, öntöző kannában, talicskában stb.) is kiváló környezetet biztosít a lárvák fejlődéséhez, vagyis gyakran saját udvarunkban „termeljük” a szúnyogokat. Ha ezeket a felesleges vízgyülemeket megszüntetjük, a csapadékvízgyűjtő hordó tetejét szúnyoghálóval letakarjuk és a madáritatók vizét rendszeresen cseréljük, akkor visszaszoríthatjuk a szúnyogok szaporodását a környéken. Ahhoz pedig, hogy még lárva állapotban megállítsuk a szúnyogok fejlődését, a már részletezett biológiai gyérítési módszert kell szélesebb körben alkalmazni.

Forrás: Qubit